Író: Karl Korsch, 1931.
Először megjelent: "Politics " folyóirat, 1946. május, New York.
HTML/Fordítás: P.G.
I. A hegeliánus filozófia és dialektikus módszere nem érthető meg anélkül, hogy tekintetbe vennénk viszonyát a forradalomhoz.
1) Történelmileg egy forradalmi mozgalomból eredezett.
2) Beteljesítette feladatát, hogy fogalmi kifejezést nyújtson a mozgalomnak.
3) A dialektikus gondolkodás már formájában is forradalmi:
a) elfordulás a közvetlen adottól – szélsőséges szakítás az eddig fennállóval – „feje tetejére állított” – egy új kezdet;
b) az ellentmondás és a tagadás elve;
c) a permanens változás és fejlődés elve – a „minőségi ugrás” elve.
4) Mihelyt a forradalmi feladat végbement és az új társadalmat egészen létesítették, a forradalmi dialektikus módszer elkerülhetetlenül eltűnik filozófiájából és tudományából.
II. A hegeliánus filozófia és dialektikus módszere nem kritizálható anélkül, hogy tekintetbe vennénk viszonyát a korszak forradalmi mozgalmának különös történelmi feltételeihez.
1) Nem általánosságban a forradalomnak, hanem a 17. és 18. század burzsoá forradalmainak filozófiája.
2) Még a polgári burzsoá forradalom filozófiájaként sem tükrözi azon forradalom egész folyamatát, csupán annak befejező szakaszát. Tehát nem a forradalom, hanem a restauráció filozófiája.
3) A hegeliánus dialektika ezen kettős történelmi természete formálisan a forradalmi jellegének kettős korlátjaként jelenik meg.
a) Azzal, hogy a hegeliánus dialektika felold minden már fennálló fixációt, egy új fixációt eredményez: maga is egy abszolúttá lesz, és, ugyanakkor, „abszolutizálja” a rajta alapuló hegeliánus filozófiai rendszer egész dogmatikus tartalmát.
b) A dialektikus megközelítés forradalmi pontja végső soron „körbeér”, vagyis, a közvetlen adott valóság fogalmilag újbóli beiktatásához, egy kibéküléshez azzal a valósággal, és a fennálló állapot dicsőítéséhez ér.
III. A tudományos szocializmus alapítóinak kísérlete, hogy kimentsék a dialektikus gondolkodás magasművészetét, azáltal, a német idealista filozófiából átültetik a természet és a történelem materialista felfogásába, a burzsoából a forradalom proletár elméletébe, történetileg és elméletileg egyaránt csupán egy átmeneti lépésként jelenik meg. Az eredmény nem a saját alapjait fejlesztő proletárforradalom elmélete, hanem azé a proletárforradalomé, amely épp felemelkedett a burzsoá forradalomból; egy elmélet tehát, amelyet minden szempontból, tartalmában és módszerében, még mindig szennyeznek a jakobinizmus születésjegyei, vagyis, a burzsoázia forradalmi elmélete.